Ars Poetica, avagy miről fog szólni ez a blog

 Üdvözlök minden olvasót! Egy japán egyetem „kormányzás és jog” szakos PhD hallgatója vagyok. Már több mint négy éve élek Japánban, az ELTE jogi karának elvégzése után másfél évig fokozat megszerzésére nem irányuló kutatást folytattam, majd két évig mesterképzésben vettem részt, mielőtt felvételt nyertem volna az itteni doktori képzésre. A japán kormányzat és társadalom mellett más kelet-ázsiai társadalmak (elsősorban Kína, Taiwan, Korea) is foglalkoztatnak, angol és japán nyelvtudás mellett tanulok kínaiul is (nem állíthatom, hogy „beszélek kínaiul”, mert, ahogy Germanus Gyula az arab nyelvről megjegyezte, a kínai nyelv is „olyan, mint a tenger, csak kezdete van, de nincs vége”). A keleti nyelvek tanulása (és a hozzájuk kapcsolódó kulturális ismeretek elsajátítása, avagy ha úgy tetszik, az „orientalisztika”) mellett legkedvesebb időtöltésem a zenélés/klasszikus zene. Tizennégy éve csellózok, néha zongorázni is próbálok, emellett régebben szerettem partitúrákat tanulmányozni. Legújabb hobbim a matematika és statisztika-tanulás, valamint informatika. :)

 Általános jogi tanulmányok után jogszociológiával, illetve jogi – és politikai filozófiával foglalkoztam, a mostani kutatásom közelebb áll a politikatudományhoz: a politikai megegyezések társadalmi-gazdasági fejlődésre gyakorolt hatásával foglalkozom. Egyelőre csupán két-három tanulmányt publikáltam angol nyelven internetes szakfolyóiratokban, mely írásokkal szemben nagyon kritikus vagyok.

 A korábbi, nagyjából két évig rendszeresen, az elmúlt két évben ritkábban vezetett személyes „naplóm” után úgy döntöttem, hogy mostantól egy más tematikájú blog írásába kezdek. Igyekezni fogok nagyjából hetente egy-egy olyan bejegyzést írni, amely nem csak a barátaim és családtagjaim, hanem bárki érdeklődésére számot tarthat, elsősorban, de nem kizárólag kelet-ázsiai politikával, társadalommal, kultúrával kapcsolatos témákban (mint az előző bekezdésben látható, hogy az érdeklődésem igen heterogén – jog, politika, orientalisztika, nyelvek, filozófia etc – így valószínűleg az itt olvasható írások is igen színes tematikájúak lesznek). Lehetőleg minél közérthetőbben és minél élvezhetőbb stílusban írott, olyan bejegyzésekre lehet számítani, amelyek nem érik el a „tudományos tanulmány” szintjét, de képesek arra, hogy nyújtsanak néhány olyan tudás-töredéket, mely alapján az olvasó képes lesz valamivel mélyebb, valóság-közelibb képet alkotni valamely kelet-ázsiai társadalomról, illetve az ott élő emberekről - illetve saját magunkról is.

  Az ilyen írásoknak ugyanis nem csupán érdekesség-értékük van: tartsuk szem előtt Francis Fukuyama állítását (amellyel mélységesen egyetértek, és a blog mottójának is ezt választottam), mely szerint „aki csupán egy országot ismer, az valójában nem ismer egyet sem”. Minden esetben, amikor arról hallunk, hogy máshol hogyan is mennek a dolgok, véleményem szerint érdemes tükörként használni a kapott tudást, akár tetszik, amit az adott tükörben látunk, akár nem. Hiszen az a felismerés, hogy „másképp is lehet csinálni valamit”, inspirációt jelenhet a fantáziánk számára, adott esetben cselekvésre is késztethet és komolyan gazdagíthatja az életünket. Még akkor is, hogyha a más helyeken látott megoldások sok esetben nem alkalmazhatóak nálunk ugyanabban a formában. Javaslom, hogy minden bejegyzést próbáljunk ebben a szellemben olvasni.